34 videó

Ruggero (Ruggiero) Leoncavallo (Nápoly, 1857. április 23. – Montecatini, 1919. augusztus 9.) olasz zeneszerző és zongorista.
Zenei tanulmányait a nápolyi San Pietro a Majella konzervatóriumban végezte. Mikor 1875-ben befejezte a tanulmányait megkezdte első operát, a Chatterton komponálását, amely Thomas Chatterton angol költő életét dolgozza fel. Az elkészült művet egy impresszárió gondjaira bízta, aki végül becsapta őt, így Leoncavallo kávéházi zongoristaként illetve zenetanárként volt kénytelen fenntartani magát. Zongoristaként fellépett Angliában, Franciaországban és Egyiptomban is. Itt az alkirály testvérének volt a házi muzsikusa, majd az egyiptomi hadsereg zenekarainak inspektora lett. Az 1882-es egyiptomi-angol háború idején csak Lesseps Ferdinánd segítségével tudta elhagyni az országot. Később egy kávéházban ismerkedett meg Victor Maurel világhírű baritonistával, aki felismerve az ifjú tehetségét Milánóba hívta. Milánóban a A Ricordi zeneműkiadó megígérte, hogy Leoncavallo tervezett operatrilógiájának első részét, az I Medicit megjelenteti, később azonban nem tartotta be az ígéretet. Az opera a bemutatón megbukott.

A zenei világban a Pagliacci (Bajazzók) opera írása után lett ismert. A művet fél év leforgása alatt írta, majd a Sonzogno Kiadóhoz fordult, aki megvette a partitúrát. Az operát 1892. május 17-én, Toscanini vezényletével mutatták be Milánóban a Teatro del Verme színházban. Ezt a sikert későbbi operáival megközelíteni sem tudta.

1897-ben megzenésítette Puccini Bohéméletének librettóját, azonban vetélytársával szemben alulmaradt. 1900-ban elkészült a Zaza operájával és a pagliacci sikerének köszönhetően sikerült színrevinnie a korábbi műveit Chattertont és a Medicieket. Mindkét opera megbukott, azonban II. Vilmos német császár, a Medici darab folytán felfigyelt a tehetséges szerzőre, és anyagilag támogatta A berlini Roland megírásában. Az opera mérsékelt sikert ért el Németországban. Az elkövetkező években írt még vagy tíz művet, azonban egyik sem bizonyult sikeresnek.

Leoncavallo zenéjét Mascagni Parasztbecsülete mellett az úgynevezett verista irányzat, a „verisimo” alapművének tekinti a zenetörténet.

Forrás Wikipádia